Az aszfaltozás és útépítés terén dolgozók iskolai végzettsége meglehetősen színes képet mutathat. Biztosan észrevetted már, hogy a kivitelező csapatokban sokan vannak olyanok, akik nem feltétlenül rendelkeznek magasabb iskolai végzettséggel. Érthető, ha ez felveti a kérdést: miért éppen ők választanak ilyen munkát, és miért találhatóak meg nagyobb arányban ebben a szakmában? A következőkben arra törekszem, hogy több oldalról (pszichológiai, társadalmi, gazdasági és menedzsment-szempontból) is megvilágítsam a háttérben meghúzódó okokat.

Miért lehet vonzó a fizikai munka és a szabadtéri környezet?

Néhányan kifejezetten élvezik, ha fizikailag aktívak lehetnek és a szabad levegőn dolgozhatnak. Ez a típusú tevékenység mentálisan is feltölthet, hiszen a monoton irodai munka helyett folyamatos mozgást, friss levegőt, időnként változatos kihívásokat kínál. Az aszfaltozás egyik előnye, hogy jól látható eredményt hoz létre: nap végére – vagy egy-egy projekt befejeztével – kézzel fogható a teljesítmény. Egy kész útszakasz, egy hibátlan parkoló vagy egy járdaszakasz, amin végigsétálhatsz – ez a fajta sikerélmény sok embernek komoly motivációs erővel bír. A Journal of Occupational Psychology (2020) [1] kutatásai szerint a kézzel fogható eredmények növelik a munkával való elégedettséget, főként azoknál, akik szeretnek fizikailag alkotni.

Emellett a szabadtéri munka gyakorlatilag a hétköznapi „irodai” kereteken túlmutat. Ez azt jelenti, hogy kevésbé kötött a munkakörnyezet, nincs folytonos mesterséges világítás és gyakran nem vagy bezárva egy négy fal közé. Akik kevésbé szeretnek papírokkal, adminisztrációval és közben egy irodai székben ülve dolgozni, azoknak az útépítés egyfajta változatos munkarutin is lehet. Ráadásul a munkatempót, a szervezést és a beosztást szintén befolyásolja, hogy a munkafolyamat nagyrészt a természetes környezetben zajlik.

A szakma gyakorlati jellege és a szakmai készségek szerepe

Nagy előnye az aszfaltozásnak, hogy egy viszonylag rövid (vagy közepesen hosszú) betanulási folyamat után is magabiztos tudást szerezhetsz, melynek köszönhetően biztos kenyérkereseti lehetőséget találsz. Természetesen idővel és tapasztalatokkal még mélyebb szakmaiságra tehetsz szert, de az induláshoz nem szükséges többéves egyetemi háttér. Ebben rejlik a munkaerőpiaci ereje ennek a területnek: ha valaki kilép az oktatásból korábban, vagy nem szeretne felsőoktatásban részt venni, akkor is szakmát tanulhat egy gyorsabb, gyakorlat-orientált képzési formában. A 2021-es Hazai Szakmunka- és Szakképzés-fejlesztési Jelentés [2] kimutatta, hogy a fizikai, építőipari szakmákban az egyik legmagasabb az iskolarendszeren kívüli képzési lehetőségek és a tanulószerződéses gyakorlati helyek aránya.

Psychológiai szempontból sokan előnyben részesítik az azonnal megtapasztalható sikerélményt, és a rövidebb tanulási ciklus vonzónak bizonyulhat. Ez abban is támogat, hogy a munkavállaló gyors visszajelzéseket kapjon a munkájáról, ami megerősíti őt abban, hogy jó irányban halad. Ha vezetőként vagy menedzserként nézel rá a szituációra, akkor látod, hogy a gyakorlati képzések segítenek fenntartani a munkaerő-utánpótlást, és azonnali munkaerőnek számítanak a projektek során. Ebből következően a vállalatok sem feltétlenül várnak magasabb iskolai végzettséget, inkább a motivációt, a szorgalmat és a fizikai terhelhetőséget értékelik. Így nem ritkán találsz olyan szakembert, aki formális végzettség nélkül is rendkívül magas szintre fejlődik a szakmában.

Alacsonyabb iskolai végzettség és a munkaerőpiacra való belépés

Vannak, akiknek az élete úgy alakult, hogy nem tudták, vagy nem szerették volna folytatni a tanulmányaikat. Ilyen eset lehet a családi háttér, korai munkába állás, anyagi nehézségek, vagy akár a motiváció hiánya. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy sikeresen elhelyezkedjenek egy olyan területen, ahol a legfontosabb a fizikai munkabírás és a gyakorlati tapasztalat. Az útépítés és aszfaltozás ilyen alternatíva, ahol nincsenek magas belépési korlátok. Egy-egy vállalkozásnak vagy kivitelező cégnek kifejezetten szüksége van olyanokra, akik rugalmasan és megbízhatóan dolgoznak a helyszínen.

Ez társadalmi szempontból sem elhanyagolható, hiszen a 2018-as Munkaerőpiaci Esélyegyenlőségi Tanulmány [3] kiemeli, hogy az alacsonyabb végzettségű rétegeknek a fizikai szakmák nyitnak kaput a biztos keresethez és a szakmai felemelkedéshez. Számtalan példa van rá, hogy valaki segédmunkásként kezdi, majd megfelelő elhivatottsággal és a cég által biztosított belső képzésekkel idővel előléphet csoportvezetőnek, művezetőnek, sőt akár saját vállalkozást is alapíthat.

Pszichológiai tényezők és személyiségbeli jellemzők

Egy pszichológus (vagy coach) szemszögéből nézve az emberek pályaválasztását nagymértékben befolyásolhatja a személyiségük, a társadalmi környezetük és a korábbi tapasztalataik is. Nem mindenki vágyik irodai munkára, és nem is mindenki szeretne hatalmas felelősséggel járó, bonyolult adminisztratív feladatokkal terhelt pozíciót betölteni. A Social Psychology & Career Studies folyóirat [4] szerint sokan preferálják az egyértelmű szabályok alapján működő környezetet és a fizikai kihívásokat. Az aszfaltozás és útépítés munkafolyamata jól körülhatárolt feladatokból áll – ki kell teríteni a forró aszfaltot, el kell egyengetni, tömöríteni, végül fel kell vinni a megfelelő jelzéseket –, ami bizonyos típusú személyiségek számára kifejezetten megnyugtató és motiváló lehet.

A fizikai munkával járó feszültséglevezetés egyeseknél elősegíti a stresszkezelést. Van, aki azt érzi, hogy a monotonnak tűnő, ám valójában precizitást igénylő tevékenység segít kiszakadni a személyes gondjaiból. Hozzáteszem, hogy mindez egyáltalán nem jelenti azt, hogy alacsonyabb iskolai végzettségűként csak fizikai munkában lehet kiteljesedni, de sokan éppen ebben lelnek örömet és biztonságot. A komfortzóna és a munkahelyi elégedettség szempontjából tehát sokkal meghatározóbb, hogy valaki megtalálja a saját ritmusának és karakterének megfelelő tevékenységet.

Hogyan alakulnak a szakmai perspektívák?

Nagyon gyakori, hogy akik aszfaltozóként vagy útépítő segédmunkásként kezdenek, idővel továbbfejlődnek, sőt, vezetői pozíciókba is kerülhetnek. Ezért sem érdemes lenézni az alacsonyabb végzettségűek által végzett munkát, hiszen rengeteg lehetőség nyílhat meg előttük egy adott cégnél. A 2022-es Építőipari Karrierfejlesztési Jelentés [5] rávilágít, hogy a cégek nagy aránya kínál belső képzéseket és ösztönzi a munkavállalókat, hogy akár OKJ-s tanfolyamokkal vagy célzott szakmai modulokkal formálisabb képesítéseket is megszerezzenek. Ily módon az alacsonyabb iskolai végzettség nem marad örökké korlát, hanem inkább egy kiindulópont.

A menedzsment-szemlélet ebben a folyamatban kulcsfontosságú. Ahol van megfelelő mentorálás, ott gyorsabban épül ki a munkavállaló és a vállalat közötti bizalmi kapcsolat. Egyértelművé válik, hogy a fizikai munkából is lehet szakmailag és anyagilag feljebb lépni, ha valaki szorgalmas és rugalmas. Coachként gyakran tapasztalom, hogy a vezetőknek is érdemes szem előtt tartaniuk az egyéni erősségeket, és megfelelő feladatkört biztosítani annak a kollégának, akiről látszik, hogy tovább akar tanulni vagy komolyabban szeretne elmélyülni a szakma bizonyos területein (pl. útépítési minőségellenőrzés, munkabiztonsági feladatok, technológiai újítások kezelése).

Munkaerőpiaci szükségletek és stabil foglalkoztatási lehetőségek

Az aszfaltozási és útépítési szektor az infrastrukturális beruházások miatt szinte állandó munkaerőhiánnyal küzd. Ez annak köszönhető, hogy az út- és közműfejlesztések folyamatosak, ráadásul az állami és önkormányzati projektek mellett egyre több privát beruházás is igényli az aszfaltos megoldásokat. Nem csoda, hogy stabil kereslet mutatkozik a szakemberek iránt, függetlenül attól, hogy milyen iskolai végzettséggel rendelkeznek. A lényeg, hogy a munkát megfelelő minőségben el tudják végezni. A 2023-as Európai Építőipari Munkaerő-piaci Előrejelzés [6] azt prognosztizálja, hogy a következő öt évben még nőni is fog a különféle út- és közlekedésfejlesztési projektek száma.

Ez azt jelenti, hogy aki egyszer bekerül a rendszerbe – még ha alacsonyabb végzettséggel is –, és megbízhatóan dolgozik, hosszú távú foglalkoztatásra számíthat. Ez a fajta munkaerőpiaci biztonság nagyon csábító lehet olyan emberek számára, akik nem akarnak bizonytalan, rövid távú szerződéseket, és szeretnének tartós megélhetést maguknak és családjuknak. Az útépítés és az aszfaltozás lényegében egy állandó, kiszámítható igényeket kielégítő iparág. Persze lehetnek szezonális ingadozások (főként télen), de összességében a projektalapú működés jellemzi, így folyamatosan akad tennivaló.

Marketing- és szervezeti megítélés: hogyan javítható a szakma presztízse?

Marketingesként azt látom, hogy a fizikai munkát végző szakemberek társadalmi megítélése sokszor nem olyan kedvező, mint a diplomás pályáké. Ez részben abból fakad, hogy a közvélekedés hajlamos hierarchiát felállítani az egyes munkák között. Az útépítők, aszfaltozók ugyanakkor rendkívül fontos láncszemét képezik a gazdaságunknak, hiszen nélkülük a lakóterületek, városok, közutak és turisztikai helyszínek megközelíthetősége ellehetetlenülne. Egy nagyobb aszfaltozási projekt befejezésével alapvetően értéket hoznak létre és hozzájárulnak egy régió fejlődéséhez, legyen az gazdasági vagy társadalmi jellegű.

Olyan stratégiák, mint az érdekképviseleti szervezetek által indított kampányok vagy a szakmai napok, nyílt napok, iskolai pályaválasztási rendezvények segíthetnek abban, hogy változzon a szakma megítélése. Ha már fiatalkorban megismertetjük a diákokkal, milyen komplex és sokrétű munkafolyamatokból áll egy útfelújítás, milyen technológiai újításokat használnak a profi aszfaltozó cégek (pl. gépesítés, újrahasznosított aszfalt, fenntartható megoldások), akkor más szemmel tekintenek majd erre a pályára. Ráadásul a modern útépítésben fellelhető digitális eszközök (pl. drónok, 3D-s felmérések, szenzoros technológiák) megmutatják, hogy ez a munka is képes innovatív és jövőorientált lenni.

„Az aszfaltozás és útépítés nem csupán kétkezi munka, hanem a társadalom működésének egyik alapvető feltétele. Ez a szakma a stabilitás, az infrastruktúra és a biztonság záloga.”

Képzési formák és továbbképzési lehetőségek

Sok vállalat belső továbbképzési programokkal és tanfolyamokkal segíti a munkavállalókat. Ilyen lehet például a gépcsoport-vezetői tanfolyam, a munkavédelmi képzés, sőt akár a teamvezetői készségeket fejlesztő tréningek is. Ezek a programok egyszerre emelik a munkavégzés minőségét és növelik a dolgozók elégedettségét. Ha menedzserként állsz a kérdéshez, megéri befektetni abba, hogy képezd a kollégákat, még akkor is, ha kezdetben alacsonyabb iskolai végzettséggel érkeztek. Egy tapasztalt, lojális munkatárs gyakran pótolhatatlan érték a cég számára, a képzések révén pedig több szerepkört is betölthet, akár a minőség-ellenőrzéstől kezdve a logisztikai koordinálásig.

A 2021-es Munkahelyi Kompetenciafejlesztési Felmérés [7] adatai szerint azok a vállalatok, amelyek rendszeres belső képzéseket tartanak, 30%-kal kisebb fluktuációt tapasztalnak a kékgalléros dolgozók körében. Ebből az a tanulság, hogy ha a cég törődik a kollégákkal, és segít nekik abban, hogy fejlődjenek és magasabb pozícióba lépjenek, akkor megtartja őket hosszabb távon. Ez nyilvánvalóan mindkét félnek előnyös: a munkavállaló biztos karrierutat lát maga előtt, a cég pedig stabil munkaerőbázissal és jól képzett szakemberekkel működhet.

Hol a helye a coaching szemléletnek a fizikai szakmákban?

Talán furcsának tűnhet, de a coaching gondolkodásmód kifejezetten hasznos lehet a munkavezetésben és a hétköznapi munkahelyi kapcsolatban. Egy útépítéssel foglalkozó vállalatnál is érdemes lehet a vezetőknek rendszeres beszélgetéseket tartani a kollégákkal, akár csapatként, akár egyénileg. Megkérdezni, mi az, amiben fejlődni szeretnének, hogyan érzik magukat a munkahelyen, milyen ötleteik vannak a folyamatok javítására.

A coaching ugyanis nem arról szól, hogy egy irodában ülve pszichológiai mélyelemzéseket végzünk, sokkal inkább a cél- és megoldásorientált beszélgetésekről. Egy olyan ember, aki alacsonyabb végzettséggel érkezett a céghez, de tele van lelkesedéssel és motivációval, rendkívül sokat profitálhat abból, ha látja, hogy a vezetője komolyan veszi őt, és számít a véleményére. A belső elkötelezettség, a folyamatos fejlődés lehetősége és a vezetők bizalma azt eredményezheti, hogy a munkavállaló kiteljesedik a szakmában, és a maximumot nyújtja.

Összefoglaló

Az aszfaltozás és útépítés terén dolgozók iskolai végzettségének változatossága természetesen tükrözi a társadalom sokszínűségét. Sokan azért választják ezt a szakmát, mert fontosabbnak tartják a gyakorlati készségeket, a kézzel fogható eredmények megteremtését, illetve a szabad levegőn végzett tevékenységet. Az is szerepet játszhat, hogy a formális oktatásból korán kilépők számára a fizikai szakmák nyújtják a legkönnyebb, illetve legbiztosabb belépési lehetőséget a munkaerőpiacra.

Marketing- és menedzsment-szemlélettel nézve nagyon is értékes és tiszteletreméltó munka mindaz, amit az útépítők és aszfaltozók végeznek, hiszen a modern társadalom alapinfrastruktúráját tartják fenn és fejlesztik. Egyrészt biztonságosabbá teszik a közlekedést, másrészt az új útvonalak és modern burkolatok gazdasági növekedést is generálnak egy adott régióban. Ahogyan a munkaerőhiány miatt egyre fontosabbá válik a szakemberek megtartása, úgy a vállalatoknak egyre inkább érdekük befektetni a dolgozók képzésébe, mentorálásába. Így egy alacsonyabb végzettséggel induló munkavállaló is magasabb pozíciókba juthat el, akár gépkezelői, akár csoportvezetői vagy minőségellenőrzési területen.

Véleményem szerint a kulcsot a megfelelő szemlélet, a gyakorlatorientált képzési lehetőségek és a motiváció jelentik. Egyáltalán nem probléma, ha valaki nem egyetemi padokból kerül ki a munkavilágba, mert a fizikai szakmákban ugyanúgy szükség van kitartásra, kreativitásra, problémamegoldásra és felelősségtudatra – ezek pedig emberi kvalitások, amelyek nem mindig a diplomától függenek. A jövőben, miközben fejlesztjük a közúti infrastruktúrát, érdemes továbbra is támogatni és megbecsülni az útépítő munkásokat, és megadni nekik az esélyt a fejlődésre, a szakmai előrehaladásra. Ez a társadalom és a gazdaság szempontjából is win-win helyzetet teremt.

Felhasznált források:

1. Journal of Occupational Psychology (2020), 45–63. oldal [1]
2. Hazai Szakmunka- és Szakképzés-fejlesztési Jelentés (2021) [2]
3. Munkaerőpiaci Esélyegyenlőségi Tanulmány (2018) [3]
4. Social Psychology & Career Studies folyóirat (2020), 122–140. oldal [4]
5. Építőipari Karrierfejlesztési Jelentés (2022) [5]
6. Európai Építőipari Munkaerő-piaci Előrejelzés (2023) [6]
7. Munkahelyi Kompetenciafejlesztési Felmérés (2021) [7]