Az aszfalt egy természetes vagy mesterségesen előállított anyag, amely bitumennel kötött kőzúzdát tartalmaz. Mesterségesen kőzúzda, homok, més és bitumen keverékéből állítják elő, amit aztán forró állapotban építenek be az utakba, parkolókba, repülőterekre stb.
Az aszfaltot az útépítésben használják fel a leggyakrabban, de például tetőfedő anyagként is használják. Az aszfaltban használt bitumen tulajdonságai nagyban meghatározzák a kész aszfalt minőségét. Különböző tulajdonságú bitumenekkel különböző minőségű és tulajdonságú aszfaltot lehet előállítani. Az aszfalt tulajdonságait továbbá befolyásolja az alkalmazott kőzúzda és a kőzúzda/bitumen aránya is.
A gyártás során az aszfaltot magas hőmérsékleten tartják, hogy a bitumen folyékony maradjon. A beépítés helyén aztán hűlni hagyják, így az anyag megköt és kemény lesz. Az aszfalt felülete ellenálló, jól bírja a mechanikai igénybevételt és az időjárás viszontagságait.
Az aszfalt előnyei között szerepel a hosszú élettartam, a jó kopásállóság és a viszonylag egyszerű javíthatóság. Hátránya, hogy a magas hőmérsékleten történő beépítés miatt a gyártás és beépítés időigényes és energiaigényes folyamat.
Az aszfaltot különböző technológiákkal is elő lehet állítani. Az aszfalt keverékeket általában az úgynevezett aszfaltkeverő üzemekben állítják elő, ahol a különböző komponenseket a megfelelő arányban és hőmérsékleten keverik össze. Az így előállított aszfaltot aztán az építkezések helyszínére szállítják, ahol beépítik.
Összefoglalva tehát, a bitumen és az aszfalt mindkét anyag fontos szerepet játszik az útépítésben, és egyéb építőipari alkalmazásokban. A bitumen a kötőanyag, amely összetartja az aszfaltot alkotó anyagokat, míg az aszfalt maga a beépítésre kerülő anyag, amely az utak, parkolók, stb. felületét alkotja.