Az aszfalt neve a latin „asphalton” vagy „asphaltum” szóból származik, amelynek gyökere a görög „ásphalton” vagy „ásphaltos” (άσφαλτος) szóban található. Ennek a szónak az eredetét még mindig vizsgálják, de a jelentése „aszfalt/bitumen/szurok,” melyet néhány szakértő az α- (ami azt jelenti „nélkül”) és a σφάλλω (ami azt jelenti „összeomlani”) szavak összevonásának tulajdonít.
Az aszfalt, más néven bitumen, néha összetévesztik a kátránnyal, egy másik fekete, termo-plasztikus anyaggal, amelyet a szén destruktív desztillációja révén állítanak elő. A 20. század első és közepi éveiben, amikor a világítógázt gyakran használták, a kátrány elérhető volt, és gyakran használták útépítési összetevőként. A makadám utak gyakran kátránnyal lettek keverve, aminek eredményeként kialakult a „tarmak” kifejezés, amelyet ma már általánosan használnak bármilyen útépítő anyag megnevezésére. Az 1970-es évektől kezdve, amikor a földgázt széles körben használták a világítógáz helyett, az aszfalt (bitumen) teljes mértékben felváltotta a kátrányt.
Aszfaltot lehet előállítani a nyers olaj egyéb komponenseiből, például a naftából, benzolból vagy dieselből frakcionált desztillációval, általában vákuum körülmények között. A nyers olaj nehezebb frakcióit jobban meg lehet szeparálni a de-aszfaltozó gépekben, amelyek a szuperkritikus fázisban propánt vagy butánt használnak a könnyebb molekulák oldására, amelyeket később kiválasztanak. További finomítást lehet végezni az úgynevezett „ráfúvásos” módszerrel, ahol az anyag oxigénnel reagálva keményebbé és sűrűbbé válik.
Az aszfalt természetesen is előfordul aszfalttavakban, mint például Trinidad és Tobago Szurok-tavában és Venezuela Bermudez-tavában, a gilzonitban, a Holt-tengerben, valamint a kátrány mezőkben. Az aszfaltot a macfarlani Ritchie bányákban, Ritchie megyében, Nyugat-Virginiában bányászták az Egyesült Államokban 1852-től 1873-ig.
Aszfaltot általában 150 Celsius-fokon (300 Fahrenheit-fokon) tárolják és szállítják. Néha diesel olajat vagy kerozint adnak hozzá, hogy folyékony állapotban maradjon szállítás közben; ezeket a könnyebb anyagokat a szállítás után eltávolítják a keverékből. Ezt a keveréket gyakran nevezik bitumen nyersanyagnak, vagy röviden BNY-nek. Néhány teherautó a forró kipufogógázokat vezeti át a tartályon, hogy az aszfalt meleg maradjon. Az aszfaltot szállító teherautók és egyéb berendezések gyakran oldószerrel vannak lefújva a rakodás előtt, hogy megkönnyítsék a kirakodást. Néha diesel olajat használnak oldószerként, de ez keveredhet az aszfalttal, és csökkentheti annak minőségét.