Hígított bitumen: Ezt oldószerrel (dízel, petróleum) hígítják. Könnyebben szállíthatóvá válik, jobban bedolgozható, és a lágyulási pontja csökken. HB jelöléssel illetik, és készülhet B és SZB típusú bitumenből is. A hígított bitumeneket alapvetően viszkozitásuk szerint csoportosítják. A hígított bitument korábban makadám utak felületi rétegének stabilizálására használták, ma hidegaszfaltok készítésére használják. A kötése úgy következik be, hogy az oldószer elpárolog.
Bitumenemulzió: Ez egy diszperz rendszer, amelyben 60-65% bitument emulgeálnak 40-35% vízben (emulgeátor hozzáadásával), és RGM jelöléssel illetik. Melegítés nélkül is felhasználható, és akkor szilárdul meg, amikor a bitumen cseppek kicsapódnak a bevonandó anyag felületén, és a víz elpárolog. Az emulzió kicsapódását stabilizáló szerekkel tudják szabályozni, a törési idő (a kicsapódás megkezdődéséig eltelt idő) átlagosan 5-10 perc. A bitumenemulzió gyártása úgy történik, hogy a felmelegített alapanyagokat nagy fordulatszámú kolloidmalomban diszpergálják. A hozzáadott emulgeálószer hatására a bitumenemulzió még a nedves kőzethez is kiválóan tapad. Felhasználható az útépítésben, de az építőipar is használja vízszigetelésre (vizes bitumenes szigetelőhabarcs).
Bitumenmáz: Illékony oldószerrel feloldott bitumen. Az oldószeres bitumenmáz elsősorban bitumenes szigetelések szilárd aljzatának kellősítésére, alapozására, fémfelületek alapozó festésére, korróziógátló mázolására, faanyagok impregnálására alkalmazható, főleg olyan helyeken, ahol a fekete színe nem zavaró. Különleges bitumenmázak alkalmasak saválló bevonatok készítésére is (saválló adalékanyaggal habarcsként is alkalmazhatóak).
Bitumentapasz: Ez az anyag alkalmas betonhézagok kitöltésére, hő- és vízszigetelő rétegek rögzítő ragasztására bitumenes szigetelés során, hézagok, repedések tömítésére, bitumenes zsindely ragasztására. Összetételét általában 30% bitumen és 70% adalékanyag (kőliszt) adja.
Bitumenes vízszigetelő lemezek: Ezek a hordozóanyagok (papír, üvegszövet, műanyag szövet) bitumennel átitatva, ahol a bitumen vízzáró tulajdonságát használják ki. Különböző kivitelben és kiszerelésben kapható, minden típusra jellemző, hogy jól ragaszthatóak és hegeszthetőek. Fontos tulajdonságuk az UV-sugárzás elleni passzivitás.
Lágy bitumen: A lágy bitumen leginkább a hőmérsékleti változásokkal szembeni ellenálló képességéről ismert. Jó választás lehet olyan területeken, ahol gyakran vannak szélsőséges időjárási viszonyok, mert képes a hidegben nem törni, melegben pedig nem olvadni.
Kemény bitumen: A kemény bitumen nagyobb stabilitást biztosít, mint a lágy bitumen, így nagy forgalmú vagy teherbíró utaknál előnyös választás. Azonban kevésbé rugalmas, ezért hajlamosabb lehet a repedések kialakulására szélsőséges hőmérsékleti változások esetén.
Polimer módosított bitumen (PMB): A PMB az egyik legmodernebb bitumenfajta, amely polimerek hozzáadásával készül, hogy növelje a bitumen teljesítményét. A PMB rugalmasabb és ellenállóbb a hőmérsékleti változásokkal szemben, mint a hagyományos bitumenfajták, így kiváló választás lehet olyan területeken, ahol a hőmérséklet gyakran váltakozik.
Emulziós bitumen: Az emulziós bitumen vízzel keverve alkalmazható, ami egyszerűbbé és biztonságosabbá teszi a használatát. Jól alkalmazható olyan munkálatokban, mint az útjavítás, vagy ahol nincs szükség nagy szilárdságú útburkolatra.
Végül, fontos megjegyezni, hogy a különböző bitumenfajták közötti választás mindig az adott projekt igényeitől és a helyi körülményektől függ. Minden bitumenfajtának megvan a maga előnye és hátránya, így mindig a legmegfelelőbb bitument kell kiválasztani az adott feladathoz.